Hatalmas vízeséssorozat bújik meg a magas sziklák között egy félreeső kis főút (szám szerint a 24-es) mellett, Ausztria szívében. Mégis rengeteg kiránduló megtalálja, mert csodálatos ez a természet alkotta remekmű. Érdemes megkeresni, és nemcsak a térképen, hanem a valóságban is. Mutatjuk miért!
Hol található? Ausztriában, Stájerország északi részén, a Mariazell és Palfau közötti főút mentén.
A vízeséssorozat kitáblázását nem vitték túlzásba, de Wasserloch felirattal azért van pár útbaigazító tábla a környéken. Ha a 24-es főút meg van, amellett már csak a nagyon sok autót kell figyelni, mert ahol ennyi autó áll, ott biztosan van valami érdekes.
A bejárat és a kassza nem túl feltűnő épület, mint ahogy az előtte kint lévő tábla sem az, de a nagy parkoló elárulja. A kis házban kulturált mosdó is található a pénztár és az ajándékbolt mellett. Rengeteg ingyenes prospektust is begyűjthetünk a környék látnivalóiról is. A kassza melletti házban pedig remek étterem működik.
A jegyvásárlás után mindjárt egy bátorságpróba következik. A vízeséseket ugyanis csak ezen a hídon keresztül lehet megközelíteni. Nincs más út!
A híd a Salza folyó fölött ível át 22 méteres magasságban. A híd hossza 65 méter, az alja fából van, a deszkák között nem lehet lelátni, de mozog az egész. Egy kicsit. A híd 1995-ben vagy 1998-ban épült, két, egymás melletti táblán két különböző évszám szerepel.
Viszont a híd tulajdonképpen jó szűrő is a szurdok bejárásához. Ugyanis aki nem mer átmenni a hídon, az talán okosabb, ha kint marad, mert a vízesések mellett kiépített, a sziklákhoz rögzített fapallós utak is elég magasan mennek, a tériszonyosoknak ott is lesznek problémái.
De mindenképpen megéri leküzdeni a félelmet, mert a látvány csodálatos lesz! Már a hídról is gyönyörű a kilátás, illetve a rálátás az eszméletlen színű Salza folyóra. Amin raftingolni is lehet.
A völgy bejárata a híd túlsó végénél van, ahol a jegyet egy leolvasóba kell dugni, megvárni a zöld lámpát, és átmenni a forgón. Kifelé már nem kell a jegy. Tehát a Wasserlochklamm zárható, a nyitvatartási időn kívül (és jegy nélkül) nem látogatható.
Az út a híd alatt folytatódik, kis tábla is mutatja az irányt, bár igazából csak egy út van, nem nagyon lehet eltévedni.
Itt az elején még gyönyörködhetünk a Salza folyóban. Aztán még egy jó mély lélegzet, és kezdődhet a felfelé mászás, az emelkedés, mert innentől egyre csak felfelé megy az út.
Némi mászás után beérünk az erdőbe, ahova kitettek pár padot, asztalt is, meg lehet pihenni, piknikezni.
Majd odaérünk a hegyről lezúduló patak mellé, és elérjük a szurdokvölgyekben szokásos kiépített fa utat is. Innen már főleg ilyen fa hidakon és lépcsőkön haladhatunk, meg időnként erdei talajon, illetve szikás úton is.
Az utat Palfau község építtette 1986 és 1992 között masszív fából.
Hamarosan feltűnik az első nagyobb vízesés is. A vízesés magassága 22 méter, a víz hangosan dübörög le a völgybe.
Az öt legnagyobb vízesés közül ez a legkisebb. Viszont gyönyörű!
Az út a sziklához rögzített pallókon folytatódik, egyre magasabban.
A szurdokvölgy hossza 900 méter, melyen 325 méter szintkülönbséget kell leküzdeni. Ebben sokat segítenek a lépcsők, hiszen lépcsőn rövid távon, nagy szintkülönbséget tudunk megtenni.
Menet közben egyik ámulatból esünk a másikba, mert a patak ott csobog, zubog, és zúdul lefelé mellettünk, a sziklákon rengeteg apróbb-nagyobb vízesésen keresztül. És közben fantasztikus színekben pompázik.
Majd a szurdok összeszűkül, és a sziklák egész közel jönnek egymáshoz.
A következő nagyobb vízesés inkább oldalról látható, a magassága 26 méter.
Egyszer régen volt egy nagyon impozáns és csodaszép völgy, de megközelíthetetlen és járhatatlan volt. 1985-ben fogalmazódott meg először a járhatóvá tétel gondolata stabil fa szerkezetekkel, hogy a rejtélyes és misztikus Wasserloch a turisták számára is elérhető és bejárható legyen.
Az út mentén táblákon jelölik, hogy hányadik nagy vízesésnél tartunk, és milyen magasról zúdul le a víz éppen.
Sehol nem találtam meg, hogy hány lépcsőfokot kell megmászni a forrásig, út közben pedig pont elfelejtettem megszámolni, de nagyon-nagyon-nagyon sokat.
Viszont lehet közben gyönyörködni a körülöttünk lévő hatalmas sziklákban, és a szikrázó napsütésben csillámló vízben is. Így meg-meg állva, megpihenve nem annyira fárasztó.
A Fátyol-vízesés itt 39 méter magas!
Összesen öt nagy, impozáns vízesés van a rengeteg és megszámlálhatatlan kisebb vízesés, zúgó és csobogó mellett. Ahogy haladunk felfelé a hegyen, a vízesések is egyre nagyobbak lesznek.
A fa hidakat, lépcsőket és korlátokat folyamatosan karbantartják, cserélik. Ezeket a karbantartásokat rögzítik a kis táblácskák a korlátokon. Ezek a hidak 2002-ben és 2003-ban lettek renoválva.
Miközben felfelé kapaszkodunk a lépcsőkön, lihegve szedjük a levegőt, kiugrik a szívünk, és kis patakok csorognak már a hátunkon is, gondoljunk arra, hogy ugyanezt az utat majd lefelé is meg kell tenni. Kicsit könnyebb ugyan (legalább nem lihegünk), de nem sokkal, mert mire leérünk a lábremegés garantált. 🙂 (És ezt ne ijesztgetésnek vegyétek, csak realitásnak.)
A sziklához rögzített fa-út egyes helyeken egészen magasan fut. Persze vannak alatta kövek, növények, de a patak már lent a mélyben csobog. Ezen a szakaszon a tériszonyosok ismét kihívásokkal küszködhetnek, de itt is megéri leküzdeni a félelmet, mint az elején a hídon.
A vízesés sorozat forrása a 983 méter magas Mendlingsteinen található, mely az 1808 méter magas Hochkar egyik mellékcsúcsa. A forrásból másodpercenként 2000 liter víz ömlik ki, mellyel Ausztria egyik legnagyobb, legbővizűbb forrása.
A forrásnál a víz egy barlangból folyik ki, mely alatt egy (tulajdonképpen mint a mosdókagylók alatti hattyúnyakú) szifon – barlang kanyarog. Az 1808 méter magas Hochkar oldalán, a mészkő repedésein beszivárog a hólé és az eső fentről, ami feltölti a barlangot, majd a másik oldalon, a Wasserlochklamm felé 810 méteres magasságban kifolyik a víz. Olvadáskor + nagyobb esőzéskor a vízhozam elérheti a másodpercenkénti 5 köbmétert is!
A helyszín további érdekessége, hogy a vízhozam akár negyed óra alatt megnőhet, a hegy túloldalán beszivárgó vízmennyiségtől függően.
A 37 méter magas vízeséshez egészen közel lehet menni, aki bírja a jéghideg vizet, akár be is állhat alá. Bár azért ezt nem javasolnám.
A víz alatti barlangból máig 76 métert sikerült feltérképezni, mélyebbre eddig még nem jutott barlangi búvár. A további járatok még felfedezésre várnak.
Egészen fent már elkanyarodik az út a patak és a vízesések mellől, és erdei szerpentinen érhetjük el a forrás környékét.
Fentről csodálatos panorámában gyönyörködhetünk, amit a fotók soha nem adnak vissza. Majd egy kis pihenés után jöhet a lejtmenet.
A szurdok bejárásához stabil cipő mindenképpen szükséges, és nem árt egy tiszta, szédülésmentes fej sem. 🙂 Enyhébb tériszony nem akadály, de a súlyosabb változatban szenvedőknek nem ajánlom. Ők úgyis visszafordulnak már a hídnál.
A híd egyébként ingyenesen bejárható, kipróbálható, lehet róla nézelődni (és érdemes is), a beléptető kapu a túlsó végén van, tehát jegyvásárlás előtt lehet bátorságpróbázni.
Visszafelé haladva egészen más arcát láthatjuk a szurdoknak, hiszen szembe haladni a vízesésekkel sokkal látványosabb, de lefelé, folyásirányban pedig a kilátás szebb.
A szurdok vízhozama tehát változó és előre meghatározhatatlan. Nincs szokásos menetrend, ami alapján reggel vagy este több víz lenne, így a szerencsén múlik, hogy amikor épp ott járunk, mennyi vizet találunk a Wasserlochklamm-ban.
De akár sok a víz, akár kevés, a látvány mindenképpen lenyűgöző, és a hely igazi, energiával feltöltő.
A patak a hatalmas vízesések után úgy csordogál tovább, mintha mi sem történt volna. 🙂 A szurdok végén, lent a völgyben pedig a Salza folyóba ömlik.
Ha visszaértek a Salza-hoz, menjetek le a köveken és hűtsétek, frissítsétek fel magatokat a vizében. A hőmérséklete leginkább jéghideg, de egy izzasztó túrázás után jól esik belenyúlni, megmosakodni, akár bele is állni kicsit. A víz pedig annyira tiszta és gyönyörű színű!
Fent a híd, visszafelé is át kell menni rajta, hogy még egyszer gyönyörködhessünk a Salza völgyének szépségében.
A szurdok bejárása kb. másfél óráig tart felfelé. Lefelé már kicsit gyorsabban halad az ember, de nem érdemes sietni. Annyira szép az egész!
A belépő ára (2017):
- felnőtteknek 5,50 Euro
- gyerekeknek (6-15 év között) 3,50 Euro
- családi jegy (2 felnőtt + 2 gyerek) 13 Euro
De! Wilde Wunder Card-dal ingyenes. (Ez a kedvezménykártya a partner szállásokon az ott töltött napokra ingyenesen kapható, és elsősorban Alsó-Ausztria Mostviertel régiójának látnivalóihoz nyújt ingyenes belépést.)
A Wasserlochklamm nyitva tartása:
Április 1-től október végéig minden nap reggeli 9-től, júliusban és augusztusban már minden nap reggel 8-tól. (Hogy meddig, arra nem találtam információt.)
Ha erre jártok tehát, ki ne hagyjátok ezt a fantasztikus vízesés birodalmat, érdemes megállni egy kicsit út közben ha erre autóztok, és kirándulni egyet pihenésképpen. 🙂
Forrás: kirandulo.reblog.hu