Faúsztatók útja

A legsokoldalúbb szurdok

Az általam bejárt szurdokok közül ez a második leghosszabb és a legszebbek közé tartozik. De mindenképpen a legsokoldalúbb. Mit jelent ez? Az Erlebniswelt Mendlingtal nem egy egyszerű szurdok, hanem komplex élményvilág sok látnivalóval, érdekességgel és lenyűgöző természetes és mesterséges építménnyel. Mutatom miért is akkora élmény!

Hol található? Ausztriában, Alsó-Ausztria déli részén, a Stájer határ mentén, Lassing település mellett, térképen.
A 25-ös főút mentén található Lassing település, ott már jól ki van táblázva. A táblán Erlebnis(welt) Mendlingtal van.

Az út mindkét oldalán vannak parkolók, mindegy melyik oldalon álltok meg, bár a falu felől kicsit sétálni kell, az erdő oldalán lévő parkoló közelebb van. A parkolónál kulturált mosdó és tájékoztató táblák, térkép is van.

Az egész völgy túlsó végét jelentő Hammerherrenhaus fogadó innen 3260 méterre van, tehát több mint 3 km a bejárható rész (és ugyanennyi vissza is…). Ezért elég hosszú ez a völgy, és ha a látnivalókat alaposan végignézzük és elidőzünk mindenhol, akkor akár egy egész napot is rá lehet szánni.
A parkolótól egy kb. 900 méter hosszú „bevezető” szakasz vezet a pénztárig. Rögtön egy patak csobog a turistaút mellett, aminek elterelt vize egy kis vízimalomhoz vezet, ahol kis kalapács kopácsol.

Az út az egykori nyersvas szállítók útján visz, erre emlékeztet ez a szekér.

1544 és 1561 között épült az a lovaskocsi út, melyen lovak által vontatott kordékon szállították a nehéz vasat és az élelmiszert, valamint a fát és a szenet is. A stájerországi érchegy (Erzberg) nem volt túl termékeny vidék, ezért az élelmiszert az alsó-ausztriai Alpenvorland gyümölcsökben és zöldségekben gazdag vidékéről szállították ide.
Ma már turistaútként hasznosítják ezt a régi kocsiutat, és a séta közben több nagy táblán megismerkedhetünk az erdő fáival is.

A településen, Lassing-ban van egy fogadó, ami már a 18. század óta biztosít az úton lévőknek szállást, ellátást. A mellette lévő kis tótól indul az a kényelmes, ámde sok lépcsővel ellátott turistaút, mely a völgybe bevezet.
Ha út közben kicsit megfáradunk, lehetőség van a felfrissülésre is. Akasszuk a szögre a bakancsainkat …

… és frissítsük fel elfáradt lábainkat a forrás hűs vizében.

Az út mentén vannak még tájékoztató táblák, nagy farönkökből kialakított ülőkék és kilátó pontok is, ahonnan csodaszép rálátás nyílik a környező hatalmas hegyekre.
Aztán jön a nagyon sok lépcső (befelé lefelé, aztán majd visszafelé felfelé), ami miatt ez az út sem tolószékkel, sem babakocsival nem járható.

Külön táblán azt is megköszönik, hogy az életünk értékes idejéből (a szabadidőnkből) eltöltünk valamennyit náluk, a csodálatos Mendlingtal-ban.
A helyes irányt pedig egészen kreatív módon jelzik nekünk. (A rönkbe vésve: am Holzweg – a fa útja felé.)

És körülbelül 15-20 perc után meg is érkezünk a bejárathoz, illetve a látnivalók tárházához.
Itt jegyet kell vennünk a belépéshez.

Belépőjegy árak (2017):
• felnőtt: 8 Euro
• nyugdíjas: 7 Euro
• diák: 5 Euro
• gyerek (15 éves korig): 3 Euro
• családi jegy (felnőttek és gyerekek 15 éves korig): 19 Euro
Ingyenes belépést biztosít a Wilde Wunder Card, az Ybbstaler Alpen Sommercard és a Niederösterreich Card.

Nyitva tartás minden évben május 1-től október 31-ig 9:00 és 17:00 óra között.
Látvány-faúsztatás minden hónap első vasárnapján és harmadik szombatján, amikor 13:30-tól ingyenes vezetést is tartanak, valamint a malom 10 órától, a fűrészüzem pedig 13 órától üzemel.

A pénztár épületében ajándékbolt, és kis pihenőhelyiség is van sok ingyenes prospektussal és mosdóval, valamint a látvány-faúsztatásokat bemutató tévével. Továbbá sört is adó kóla-automatával. 🙂
A vele szemben lévő hatalmas házban viszont többféle interaktív kiállítást is berendeztek. A földszinten bemutatják a fa útját az erdőből a folyón át a völgybe. És itt folyamatosan úsznak is a kis rönköcskék.

Megnézhetünk egy igazi fekete- vagy füstös-konyhát is, ahol a nyílt tűzön sütöttek-főztek, ezért a füsttől a konyha fala egészen fekete.
Látványos kovácsműhely is berendezésre került, rengeteg korabeli szerszámmal. Szinte magunk előtt láthatjuk az inast, aki szítja a tüzet a fújtatóval, és a bitang erős kovácsot, aki izzadva kalapálja a vörösen izzó vasdarabot. Ebben a tévé is segít, amiben folyamatosan megy a kovácsok életét bemutató kisfilm.

Az emeleten lakószoba és konyha van berendezve. Az ott lakókat is megjelenítik az asztalnál, az ágyon ülve és hangszóróból (gombnyomásra) történeteket is hallgathatunk (természetesen németül). Egy helyiségben fogadó is van, ahol többen ülik körbe az asztalt és a fogadósné nagy korsó sört visz ki éppen.

Az udvaron újabb látnivalók várnak ránk. A gyerekeknek persze a játszótér a legfontosabb, de van itt más is. Nagy üvegtáblákon a valamikori épületeket mutatják meg. A mezítlábas ösvény pedig mindenkinek érdekes lehet. A különböző rekeszekben kipróbálhatjuk milyen mezítláb menni a homokon, a zúzott kövön, a faforgácson, a farönkökön vagy a nagyobb köveken. A végén pedig lábmosó van friss forrásvízzel.

Megjelenik az udvaron a szomszédos hegy csúcsa is kicsiben. A falu (Lassing) másik végénél indul az a 9 km-es hegyi, szerpentines panorámaút, mely felvisz a Hochkar hegyre. A hatalmas parkolók mellett télen Alsó-Ausztria legnagyobb sícentruma, nyáron pedig a túrautak paradicsoma vár mindenkit, egy könnyen megközelíthető 1808 méter magas csúccsal. Van még fent egy nyáron is üzemelő libegő és egy nagyon érdekes barlang is.

Az udvarban tovább nézelődve pedig egy fatehénre bukkanunk, amiben vízzel feltölthető a tartály, alul pedig tőgye van.
Ez a tehén egy bonyolult állat, de én megfejtem! ;-D

Megnézhetjük azt is, hogy hova érkeznek a hatalmas farönkök a patak segítségével a vízi-úton. Illetve, hogy hol ér véget az útjuk. Aztán majd végigjárhatjuk azt is, hogy hogyan jutnak el idáig.

A farönkök természetesen egy fűrészüzemhez érkeznek.

A víz erejével hajtott fűrészüzem persze bármikor szabadon megnézhető, de a látvány-faúsztatás napjain (minden hónap első vasárnapján és harmadik szombatján) működik is.

És ha már mindent alaposan végignéztünk, indulhatunk a folyó mentén felfelé. Mindjárt egy nagy és látványos vízesés vár minket az út elején, jó nagy csobogással.

Itt indul a faúsztatók útja – vagy az úszó farönkök útja, ahol nagyon látványos és bonyolult fahidakat és építményeket nézhetünk meg. Persze nyilván még nagyobb élmény, amikor a rönkök jönnek lefelé a folyón, tehát működés közben láthatjuk ezt az egész rendszert, de azért máskor érkezve is nagyon látványos és gyönyörű az egész völgy.

A szurdok kutyával is látogatható, de pórázon kell tartani őket. A hidakon természetesen saját felelősségre sétálhatunk, magunkra, társainkra és gyerekeinkre is figyelnünk kell. De persze minden fa-híd és út teljesen biztonságos, minden évben átvizsgálják és felújítják, cserélik a sérült részeket.

A fenti híd hasonlít kicsit a Myrafälle vízesés hídjaira, de míg ott sok és nagy vízesések között sétálhatunk, itt a folyó mellett vezet az út, kevesebb vízeséssel.
Visszanézve láthatjuk hogyan vezették el a patak vizét a fűrészüzemhez, amivel aztán meghajtották a hatalmas fűrészeket.

A patak vizének másik elterelésén pedig a rönkök úsztak végcéljuk felé. Folyamatos odafigyelést igényelt, hogy a hosszú, vastag fatörzsek ne akadjanak el egy-egy ilyen kanyarban.

A nagy sziklák között vezető út egyik oldalán, lent a patak csobog, a másik oldalon pedig a rönkök úsztatásához, fából épített út látható.

Az egész egy nagyon bonyolult szerkezetnek tűnik, pedig annyira nem az. Mindenesetre a korabeli emberek jól kitalálták az egészet. Pár helyen elterelték a folyót, ehhez fából „vályúkat” építettek, mellette és felette pedig a gyalogút vezet, sok helyen lépcsővel.
A völgyben még több helyen van lépcső, ezért ez a szurdok sem babakocsival, sem kerekesszékkel nem járható.

A következő képen látható az a hely, ahol a folyón lefelé úszó rönköket a megfelelő vályúba terelik. A pálcikáknak látszó farönkök leeresztve megfogják a rönköket, ahol viszont felhúzták őket, ott szabad az út tovább a vályúkban.

Egy vicces kedvű asztalos nagyon klassz kis wc ajtót eszkábált, kár, hogy mögötte csak a zöld természet található. Bár tulajdonképpen férfiak számára akár valóban használható illemhelyet takar az ajtó, azért nem biztos, hogy komolyan kell venni ezt a „létesítményt”.
Kulturált, tiszta és felszerelt mosdó egyébként a szurdok mindkét végén van, út közben azonban nincs.

A komoly, fa úsztatásra használható fa szerkezetek eddig tartottak, innentől már „csak” a folyó van, az erdő és az erdei út, a zöld természet. Persze lesznek még látnivalók, de itt így folytatódik a völgyben vezető túraút.

Aztán lesz még itt sziklához rögzített, kitett faút is, ahogy az osztrák szurdokokban már megszokhattuk. A folyó pedig kanyarog, a partján rengeteg kavics és napozóágyak. Itt nyáron, nagy melegben akár le is hűthetjük magunkat. De csak óvatosan! Bár egy tábla szerint a Mendlingbach patak vizének hőmérséklete nyáron 24 fok Celsius. 12 fok délelőtt, 12 fok délután. 12 + 12 az összesen ugye 24. 🙂

A következő meglepetés egy kis, fás ligetben ér bennünket. Mi jut eszetekbe erről a képről? Húúúúúúúúúúú, ez tisztára olyan, mint …

… mint Plitvicén, a vízesések fölött vezető fahidak, (bár inkább a felső tavakközött van ilyen), vagy a Krka Nemzeti Park, ahol szintén ilyen utak vezetnek a fák között hömpölygő folyó fölött. A Mendlingtal-ban annyira azért nem hömpölyög a folyó, de mindenképpen érdekes és élvezetes a hidakon a séta.

Ahol a folyó partja nem alkalmas a túraút kialakítására, ott feljebb vitték az utat. Szerencsére, hiszen ha nem lennének ezek a fából épített hidak, nem is járhatnánk be (száraz lábbal) ez a csodálatos völgyet.

Aztán rátalálunk egy pihenőhelyre. Egy kis menedékház padokkal, asztalokkal, ahol piknikezni is lehet, mellette pedig folytatódik az erdő fáit bemutató táblasorozat.

Tovább haladva következik a „kis szurdok”. A völgy összeszűkül, és a hatalmas sziklák között fahidakon haladhatunk tovább. A hidak alatt pedig ott csobog a hihetetlen színekben pompázó Mendlingbach.

Itt már hallhatjuk a víz robaját, és hamarosan meg is látunk egy vízesést. A vízesés egy gát miatt jött létre, ami felduzzasztja a patak vizét.

A gátat a folyó vízhozamának szabályozása céljából építették. Ezzel biztosították folyamatosan az elegendő vízmennyiséget a rönkök úsztatásához, illetve ez a tároló tó segít megakadályozni a nagyobb árvizeket.
A gát mögött a vízmélység 5 méter, de a víz annyira tiszta, hogy a meder alján meg lehet számlálni a kavicsokat. A víz színe pedig egyszerűen felfoghatatlan.

A kialakult tó mellett, majd a folyó mentén tovább a folyás iránnyal szemben kellemes erdei ösvény vezet. Az ösvény mellett egy táblán megnézhetjük, hogy meddig ért a víz 2014.07.28-án, amikor nagy esőzések hatására eléggé felduzzadt a tavacska.

Az erdei szakasz után pedig következik a minden szurdok elengedhetetlen része, a völgy összeszűkülése. A „nagy szurdok” 2450 méterre található Lassing-tól, és már csak 785 méterre a szurdok túlsó végétől.
Itt tényleg egészen összeszűkül a völgy, hatalmas sziklák magasodnak fölénk, és mélyen lent robog a patak vize.

És akkor ismételjük át, hogy mi is az a szurdok? A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak. Évezredek (vagy akár évmilliók) alatt vájt a mészkőbe a víz mély völgyet, és munkálkodik ezen tovább a mai napig. Ez a folyó itt a Mendlingbach.

Én ezt a részét szeretem a szurdokoknak a legjobban. Ahol magas sziklák közé alig süt be a nap, a völgy összeszűkül, szinte elérjük a két kezünkkel a két oldalát és alattunk gyorsan, zajosan robog a folyó vize. Itt érezni a víz erejét, a sziklák hűvösét, a természet energiáját. Jó egy-egy ilyen helyen megállni, elidőzni és feltöltődni.

Sajnos a Mendlingtal völgyében egészen rövid ez a szakasz, utána még további fahidakon folytatódik az út.

Majd egy újabb átkelés a folyón, és a híd túloldalán ismét a humoros asztalos munkáját nézhetjük meg. Messziről egy kis, félig nyitott bódé látszik, bent paddal, tehát kis pihenőnek gondolnánk, de közelről már olvasható a felirat: buszmegálló… Hát itt lehet várni a buszt bármeddig, mert még nem találták fel azt a buszt szerintem, ami ide be tudna jönni. 🙂

És tovább haladva ismét valami látványossághoz érünk, egy élményelemekben bővelkedő részhez. Már eleve az is élmény, hogy pallókon lehet tovább menni, és a fű között mindenfelé folyik a víz a hegy felől nem kis mennyiségben.

Aztán az is kiderül, hogy honnan jön ez a rengeteg víz. Kicsit fel kell mászni a hegy oldalára a táblákat követve, és egy barlanghoz jutunk.

Ebből a kis barlangból egy olyan bővizű forrás fakad, hogy bár a víz egy részét elterelték a már korábban is látott fa-vályú segítségével, de még így is annyi víz marad, hogy a köveken, rengeteg vízesésen keresztül, hatalmas erővel zúdul le a folyó felé.

A víz elterelése persze nem véletlen, itt található a ma is működőképes vízimalom. A víz ereje hajtja meg a hatalmas malomkereket, ami a házban található nehéz malomköveket forgatja.

A faúsztatós napokon, tehát minden hónap első vasárnapján és harmadik szombatján a malom 10 órától üzemel.

Innen pedig már széles, kényelmes túraút vezet tovább, már nincs messze a völgy vége.

De addig még találhatunk újabb látnivalókat.
Ha átkelünk a folyón, egy pisztrángtelepet nézhetünk meg.

Az egyik tavat 250 éve a kovácsok létesítették saját háztartásuk hallal történő ellátása érdekében. A kovácsműhely bezárása után a tó is magára maradt kb. 100 évvel ezelőtt. 2001-ben, az Erlebniswelt Mendlingtal, azaz a Mendling-völgyi élményvilág kialakításának keretei között rehabilitálták a tavat és építettek mellé még többet, pisztrángok nevelése céljából.
Sőt, kialakítottak egy lejáratot üvegfallal, ahol megnézhetjük a halakat a víz alatt is.

A tó körül és a tavacskák között kellemes pihenőhelyeket is kialakítottak, itt is lehet mondjuk piknikezni, de a völgy vége is már nagyon közel van.

Az élményvölgy vége a Hammerherrenhaus fogadónál van. Itt is le van zárva a völgy, van pénztár és a jeggyel beléptető kapun keresztül juthatunk be.
Ha kimegyünk a végén – amellett, hogy a fogadóban többféle pisztrángot is kóstolhatunk – egy másik úton is visszatérhetünk Lassingba. (Vagy bejöhetünk idáig autóval, és indulhatunk innen is a folyó folyásirányával megegyezően a völgy felfedezésére.) De ha kérjük, „taxival” is visszavisznek minket az autónkhoz.

A ház helyén valamikor kovácsműhely volt. 1599-ben készült el a völgyben vezető út, és 1600-ban már megjelent az első mester is, Peter Walcher. Később a műhely 5 generáción keresztül a Praunseis családé volt. Ezután a ház tulajdonosai gyakran változtak, lakott itt orosz gárdatiszt és zsidó bőrkereskedő is. Aztán a 19. század végén érkezett Moritz von Hutten-Klingenstein, aki lebontotta a műhelyeket és újjáépítette a Herrenhaus-t. 1917-ben pedig a Rotschild család birtokába került a ház.
Ma fogadóként és étteremként működik a ház, finom ételekkel és hűtött italokkal várják az éhes, szomjas vándorokat. Természetesen pisztrángot is lehet itt enni.

Remélem Nektek is megtetszett ez a hosszú völgy, ami egy csomó élménnyel vár. Ha erre jártok Alsó-Ausztriában, Lassing és a Hochkar felé, feltétlenül sétáljatok egy nagyot a Mendlingtal élményvölgyben.

Forrás: kirandulo.reblog.hu